Az újkori olimpiai játékok 1896 óta járják sporttörténelmi útjukat és a háborúk miatt elmaradt eseményeket is beszámítva az XXXI. volt Rióban, a sorban.
Az eddigiekben 16 alkalommal 28 ceglédi kötődésű sportoló vett részt az olimpiákon 12 (!) sportágban (legtöbben birkózásban – nyolcan).
Bemutatjuk ezeket a sportolókat, nemcsak az elért eredményeikről, hanem egyéb őket érintő érdekességekről is számot adva. Ebben a sorozatban is érvényesítjük az olimpiák mozgalom egyik jelszavát, „Nem a győzelem a fontos, a részvétel!’
Persze azért ahhoz, hogy egy nemzet képviseletében valaki részt vehessen az olimpián, kemény munkával meg kell dolgozni azért. Minden élsportoló legfőbb vágya teljesülhet ezzel…
Az 1896. évi, első újkori játékok az olimpiai eszme bölcsőjében - Athénban zajlottak le és a XX. században a klasszikus sport világméretű térhódításával váltak egyre jelentősebb eseménnyé.
Az első ceglédi olimpikon Tasnády (Tidrenczl) József (1903-1985) volt. Noha nem Cegléden született, gyermek és ifjú korát a városban töltötte. Itt végezte általános- és középiskolai tanulmányait. A főgimnázium tanulója volt, amikor 16 éves korában bekapcsolódott az éppen kibontakozó ceglédi birkózósportba. A változó néven megismert klub szerveződések atyja Nagy Sándor alapító volt, aki a századfordulón díjbirkózó volt és fiúgyermekeit is ez irányba terelte. Cegléden a Munkás Testedző Egyesület, a Törekvés SE, majd a MOVE SE volt Tasnády József egyesülete. 1923-ban már a fővárosi MAC-ban versenyeztek a legjobb ceglédiek, a Nagy-testvérek mellett Tasnády József is. Utóbbi viharos gyorsasággal befutott az élvonalba és 1924-ben bekerült a Párizsi Olimpián résztvevő magyar csapatba. A kezdetleges és szervezési problémákkal sűrűn tarkított kötöttfogású mezőnyben a 21 éves ceglédi fiú látványos birkózást mutatott be, de ez az V. helyezés eléréséhez volt elég a légsúlyúak (58 kg) mezőnyében.
Tasnády József 2-2 magyar bajnokságot nyert kötöttfogásban és szabadfogásban, pályája csúcsán pedig, 1930-ban Európa-bajnokságot nyert Brüsszelben, egy súlycsoporttal fentebb pehelysúlyban (61 kg).
Tasnády József remek pályafutásáról a korhű egykori ceglédi sajtó felületesen számolt be. A ceglédi sport első olimpikonja a következőket nyilatkozta 1926-ban a „Czeglédi Élet” részére: „Más városok, idegen országok elhalmoztak kitüntetésekkel, Ceglédtől még egy mekeg szót sem kaptam, pedig azért odaadnám minden emlékemet, minden díjamat”.
A remek testi felépítésű Tasnády József pályafutása befejező részében, miután megélhetési problémái voltak felcsapott pankrátornak és mint olyan a közönségszavazatok alapján a sport 50 legkedveltebb alakja volt az országban 1946-ban. Idézet a sajtóból: „A hölgyek dédelgetett kedvence, amikor arénába lép , több ezer női szív kezd hevesebben dobogni és a mérkőzés után jó néhány száz csipkés zsebkendőt találtak összetépve a fürge takarítónők. Belátjuk, érdemes érte izgulni, mert gyönyörűen dolgozik , tényleg a pankráció magas iskoláját mutatja be, látszik rajta, hogy mint birkózó , Európa-bajnok volt.
Nem sokkal ezután Dél-Amerikába költözött. Ott is folytatta pankrátori karrierjét, majd miután kiöregedett, idős korában Kolumbiában hittérítőként kereste meg kenyerét. Halála előtt a múlt század hetvenes éveiben járt utoljára Cegléden.
Az 1928. évi Amszterdami Olimpián nemes Adda Alfréd (1888-1980) huszár őrnagy, majd ezredes volt a magyar olimpiai csapat tagja. Nagyszebenben (Erdély) született, a bécsújhelyi császári és királyi Mária Terézia Katonai Akadémián végzett. Az I. világháborúban 51 hónap harctéri szolgálatot teljesített, majd 1928-29-ben. a magyar királyi ceglédi I. vegyes dandár huszárszázadnál szolgált parancsnoki beosztásban. Adda Alfréd a lovassport legnehezebb versenyszámban a military versenyszámban indult az olimpián. A háromnapos versenyszám rendkívüli terhelést jelent lovas és lova számára egyaránt. Az egyéni versenyben a 15. volt, míg csapatban a 11. helyen végeztek. Az olimpiák történetében ö volt a legelőször rajthoz álló magyar lovas. Az országos lótenyésztésben és a csikónevelés terén kifejtett eredményes tevékenységéért a Magyar Érdemrend tiszti keresztje kitüntetésben részesült. Adda Alfréd 1943-ban nyugdíjba vonult, majd a civil szférában helyezkedett el. 1956-ban emigrált Ausztriába, majd 1960-ban Olaszországban telepedett le és Bolzanóban (Olaszország) halt meg 1980-ban.